Robert Kubica a 2008-as Kanadai Nagydíj után (MTI/EPA/Jens Büttner)

Miközben pályatársai, a már gokartos időkben is ismert Lewis Hamilton és Nico Rosberg ádáz csatát vívnak egymással idén a Forma–1-es bajnoki címért, Robert Kubica már csak külső szemlélőként figyelheti kettejük küzdelmét. 2011 februárjában még mindenki izgatottan várta, vajon mire lesz képes abban a szezonban a Lotusszal. Aztán az egyik téli tesztet követően ralis balesetet szenvedett Olaszországban, s kis híján elveszítette jobb karját.

Noha azóta sikerült felépülnie, sérült végtagja továbbra is csak korlátozottan működik, és bár többféle versenyautóban is kipróbálta magát, s idén a rali-világbajnokságban is részt vett, az F1-es visszatérés azóta is csak álom számára. Pedig vannak, akik minden idők egyik legjobb olyan versenyzőjének tartják, aki sosem nyert bajnokságot.

„Amikor gyerekként gokartozni kezdesz, F1-es versenyző akarsz lenni. Én is ezt akartam egész életemben, és sikerült is elérnem. Jó helyzetbe kerültem az F1-es paddockon belül. Aztán egyik napról a másikra hirtelen minden megváltozott a baleset miatt. Mindez eltűnt. Nem volt könnyű” – ismerte el Kubica a Mirrornak.

„Tavaly néhányszor szimulátoroztam a Mercedesnél, de korlátokba ütköztem, és rájöttem, hogy képtelen vagyok F1-es autót vezetni bizonyos pályákon, mint amilyen Monte-Carlo vagy Szingapúr, ahol sok a szűk kanyar. A csuklóm és az alkarom ugyanis nem forog. A túraautókban és raliautókban ezt képes vagyok kompenzálni a vállammal, de az F1-es autókban erre nincs elég hely, túl szűkek hozzá.”

Pedig Kubica elárulta, tavaly volt esély arra, hogy újra megpróbálkozik az F1-es autó vezetésével. „Az előző évben tervbe vettük, hogy részt veszek egy F1-es teszten, és nagyon is hittem benne, hogy képes leszek rá. Csakhogy feltettem magamnak a kérdést: mi jön ezután? Nem volt lehetőség a továbblépésre a korlátaim miatt. Ezért nem vállaltam, hogy védjem önmagam. Túl nagy volt a kockázata annak, hogy élvezni fogom, és aztán… nos, olyan lett volna, mint szíven szúrni magadat.”

„Hogy gondolok-e az F1-re? Igen is, nem is. Mindig a következő lépésre kell fókuszálni, nem az emlékekre. Elmehetnék F1-es versenyekre, kapcsolatban is állok több baráttal, ismerőssel az F1-ből. De úgy döntöttem, inkább távol maradok ettől. Nem barátságtalanságból, hanem amiatt, amire emlékeztetne. Őszintén megmondom, ma végignézni egy F1-es futamot egyáltalán nem könnyű számomra. A balesetem utáni első egy-két évben még teljesen a felépülésemre összpontosítottam, így akkor még könnyebb volt néznem őket. Most viszont már sokkal nehezebb. Nem azért, mert látom Lewist és Nicót egymással küzdeni a bajnoki címért, és arra gondolok, hogy már fiatalkorunk óta ismerem őket, és együtt versenyeztünk minden szezonban 1998 óta. Sokkal inkább mert hiányzik, hogy ellenük versenyezzek” – magyarázta a lengyel.

Majd azért megnyugtatott: „Akkor is teljesen rendben leszek, ha soha többé nem vezethetek F1-es autót. Jobb lenne, ha vezethetnék, de tudom, hogy az idő ellenem dolgozik. Amikor nem érhetsz el valamit, próbálkozol azzal, amire képes vagy. Ha nem ehetsz steaket, vagy eszel helyette tojást, vagy nem eszel. Végül tehát megeszed a tojást, és élvezed” – zárta gondolatát az egyszeres futamgyőztes.