Musorujsag
Élő Eredmények

Bobák Róbert - Hamilton még mindig úgy fest, mint egy rapsztár, de ma már teljesen másképp gondolkodik

Boxutca/Száva-Nagy Zsolt
Interjú az MTVA száguldó riporterével, Bobák Róberttel

Az MTVA sportriportere, Bobák Róbert idén már második Forma-1-es idényén van túl.  A szezonnak vége, ezért elkaptuk néhány évértékelős kérdésre:

Bobák Róbert ( Fotó:  Boxutca) Bobák Róbert – VISSZATÉRTEM ( Fotó: Boxutca)

Legkellemesebb csalódás?
Most már második évemet kezdtem a Forma-1-ben, és mindenképp a paddock embereinek hozzám való viszonyulását jelölném meg legkellemesebb csalódásként. A kezdetekkor még sokan kérdezték, hogy merre van a Szujó Zoli, ma már viszont úgy érzem, tényleg elfogadtak.

Már a szezonnyitón, Ausztráliában éreztem a változást. Ilyenkor mindenki egy kicsit úgymond visszatér. És ezúttal már úgy érezhettem, hogy én is egy vagyok a visszatérők közül.

De hadd soroljak ide egy még személyesebb élményemet is. A kisfiam születését, aki kicsit hamarabb érkezett, mint ahogy vártuk. Konkrétan a szezonnyitó hétvégére időzített, amiről utazótársam, Szabó-Biczók Szilárd is valahogyan tudomást szerzett. Még előttem lesietett a szálloda reggelizőjébe, ahol értesítette a nemzetközi kollégákat, hogy gyermekem született. Nagy volt a meglepetés, amikor a BBC, és egyéb jól ismert televíziótársaság szakemberei saját nyelvükön köszöntöttek újdonsült apaként. Többen tapsoltak is, igazi szívet melengető meglepetés volt.

Az év legizgalmasabb helyzete?
Volt ilyen, de sajnos szomorú esethez köthető. Jules Bianchi balesete után néhány másodperccel hívott Tóth Róbert kollégám, hogy élőben kapcsoljanak a Kossuth Rádió Formabontó műsorába. Természetesen arról érdeklődtek, hogy mi történt, mi ez a zűrzavar a pályán. Erről azonban senki semmit nem tudott! Egyetlen szerencsém volt. Egyik olasz kolléga épp a hívás előtt ordított fel, hogy Bianchival történt valamit, így kénytelen voltam erre az infóra támaszkodni, és bemondtam, amit hallottam.

Néhány perccel később a Forma-1-es adások felelős szerkesztője, Vobeczky Zoltán hívott, és arra kért, hogy bármilyen módon, de a lehető leggyorsabban adjunk infót arról, hogy mi történt valójában.

Lerohantunk, hátha valakit elkapunk. Először Pastor Maldonadót láttuk meg, aki gyakorlatilag sprintelve rohant a Medical Centerhez. Azonban minden kolléga meglehetősen tájékozatlannak tűnt.

Hogy biztosan nagy baj van, azt abból is lehetett tudni, hogy mindegyik versenyző falfehér arccal tért vissza a pályáról, és annak ellenére, hogy a futamok után mindig van egy kötelező „ketrecinterjú”, erre most senki nem sorakozott fel. Elmaradt, ami normál esetben elképzelhetetlen, hiszen a Forma-1-ben ezek a szokások valójában kőbe vésett szabályok.

Bianchi balesete bennünket személyesen is nagyon rosszul érintett. A fiatal francia egyike azoknak a versenyzőknek, akikkel könnyű jó kapcsolatot kialakítani. És még a futam előtt úgymond le is pacsiztunk vele. A pilótaparádéról érkezett vissza, és Szilárdnak is és nekem is nyújtotta a kezét egy pacsira.

Nehéz felfogni, elfogadni, hogy nem is olyan sokkal később ilyen borzalmas balesetet szenvedett.

Julea Bianchi ( Fotó:  Photo4 / XPB Images) Julea Bianchi ( Fotó: Photo4 / XPB Images)

Legkedvesebb és legkellemetlenebb versenyző?
Nehéz döntés előtt állok ebben a kérdésben. Mármint a legkedvesebb versenyzőt illetően. Valtteri Bottas és Felipe Massa harcol nálam az első helyét.

A Bottas különleges számunkra. Nem igazán tudni, hogy miért, de különös figyelmet fordít ránk. Azon túl, hogy nem megyünk el egymás mellett egy kézfogás, vagy egy „sok szerencsét” nélkül, még akkor is odaköszön a szemével nekünk, ha épp interjút ad egy másik televíziótársaságnak.

Nem részletezném, de ha adhatok egy top hármat, akkor Bottas, Massa és Ricciardo számomra a legkedvesebb versenyző sorrend a személyes tapasztalatok alapján.

Valtteri Bottas ( Fotó:  Bobák Róbert) Valtteri Bottas ( Fotó: Bobák Róbert)

A legkellemetlenebb? Jó kérdés… Egy évvel ezelőtt, ha megkérdeztek volna, hogy kivel nem nagy élmény interjút készíteni, akkor Lewis Hamiltont biztosan mondtam volna. Mára azonban minden megváltozott.

Tavaly inkább, mint egy rapsztár járkált a paddockban, és olyan csínytevéseket követett el, mint pl. Spanyolországban, ahol megvárta, hogy minden Mercedes fejes elaludjon, és ő szép csendben leosont az éjszaka közepén, és elment kutyát sétáltatni. Ez nyilván nem egy olyan viselkedés, ami összeegyeztethető egy profi sportemberrel, akinek aznap versenye van.

Idén azonban, mintha kicserélték volta. Talán ráébredt, hogy ismét világbajnok lehet, és ez teljesen a versenyzés felé irányította minden figyelmét. Ez nagyon meglátszott a viselkedésén, és a teljesítményén is.

Változott a velünk való viszonya is. Azaz inkább úgy mondom, hogy most már észrevesz bennünket is. Mi ugyanis mindig a Sky Sports társulata mellett állunk, ahová Hamilton elsőként csatlakozik interjúadásra. Ez számunkra nagyon jó helyzet, hiszen ilyenkor mindenki, így mi is odanyújthatjuk a mikrofonunkat, és van egy Hamilton interjúnk.

Olykor-olykor én is megpróbáltam kérdezni, de általában, mire belekezdtem volna, Hamilton már sarkon is fordult, és otthagyott mindenkit.

Az utolsó négy futamon azonban teljesen megváltozott ez is. Meglepődtünk, amikor a skyos kérdések után egyszer csak rám nézett, és várta a kérdésemet. Ez nagyon-nagyon pozitív csalódás számomra, és ilyenkor természetesen elfeledünk minden korábbi „sérelmünket”.

Lewis Hamilton ( Fotó:  Bobák Róbert) Lewis Hamilton ( Fotó: Bobák Róbert)

Ha már itt tartunk, mi a helyzet Nico Rosberggel?
Hamiltonnal ellentétben, aki egészen meglepő módon jól kezelte a spái ütközést, Rosberget nagyon sokszor láttuk egy kicsit amolyan primadonnaként viselkedni. A német arcán sokszor vettük észre, hogy nagyon ideges. Néha elég kellemetlen helyzetbe is kerültem emiatt. Azt gondoltam, hogy talán valamivel megsértettem, de ahogy elnéztem, mindenki mással hasonlóan viselkedett.

Legutóbb hasonló dolgot érezhettél, amikor Bernie Ecclestone-nal készítettél interjút…
Na, igen. Ecclestone úr mellett az ember mindig egy kicsit furán érzi magát. Talán direkt játszik velünk, én nagyon sokszor érezhetem magam kellemetlenül egy-egy interjú után.

Austinban, amikor jöttek a hírek, arról, hogy mekkora krízisben van a Forma-1, hiszen két csapat is lemondta a szereplést, Ecclestone úr a mellettem álló osztrák kolléga érdeklődésére azonnal visszakérdezett, hogy „ maga milyen krízisről beszél?”

Az ember egy pillanatra ilyenkor lefagy, és elkezd kételkedni magában. Talán rosszul olvastam a híreket? Vagy nem hiteles forrást választottam?

Ecclestone úr mindig képes bennünket meglepni, nem túlzottan egyszerű interjút készíteni vele.

Mindazonáltal nem mondhatom, hogy nem várom a következő idényt, ahol ismét bizonyosan meg fog izzasztani néhányszor. De ez is ennek a játéknak a része!

További tartalmak