Mark Webber és Lewis Hamilton (Fotó: Moy / XPB Images)

Válságban van a Forma–1 – hallhatjuk sokszor. Miközben a sportág irányítói általában e probléma kapcsán a szabályváltozásokról, a motorformulákról, a költségekről és – ritkább esetben – a kommunikációról vitáznak, meglehetősen kevés szó esik arról, mit gondolnak maguk a főszereplők, azaz a szurkolókat leginkább érdeklő versenyzők. A F1i.com a bahreini hétvége idején a ma már a Hosszútávú Világbajnokságban (WEC) versenyző Mark Webberrel beszélgetett erről a témáról. Az F1-ben 9 futamot és három bajnoki bronzérmet nyerő ausztrál pedig nem félt veszélyes vizekre evezni!

„Talán Montoya három és félszer lekörözte volna Sebet Malajziában!”

Webber Bahreinben pártfogoltját, a GP2-ben versenyző Mitch Evenst figyelte. A sorozatban idén a Forma–1 mintájára bevezették a DRS használatát, így az ausztrál elsőként e sokak által még ma is bírált eszközről fejtette ki a véleményét, mely szerinte remek szimbóluma a mai F1 többi problémájának is. „Ha megnézünk más sportágakat, a focit vagy például a teniszt, a legmagasabb szinten nem voltak olyan nagy változások. Ha megnövelnénk a kapuk méretét, attól vajon Messi boldogabb lenne? Talán nem, mert elég tehetséges. Sajnos az emberek azt várják el, hogy futamonként húsz előzést lássanak – ma ez a mérce. De szerintem kevesebb előzéssel is lehet jobb minőséget elérni. Ez nem a versenyzők problémája, nekik ezzel csak boldogulniuk kell” – fogalmazott Webber.

S ezzel máris egy másik fontos problémát érintett. Fernando Alonso nemrégiben úgy nyilatkozott, hasonló kérdésekben manapság nemigen számít a versenyzők véleménye, mivel a sportág szabályaival kapcsolatos döntések rendszerint az üzleti érdekek mentén születnek meg. Webber szintén úgy véli, hogy a mezőny tagjainak nincs elég beleszólásuk a fontosabb kérdésekbe. „A rajtrács elején álló versenyzők nevében is beszélek, mivel ők nem mondhatják el, mit gondolnak valójában. Én most viszont elmondhatom. Szeretném látni, hogy egy 2015-ös versenyen elinduljon valaki a 2000-es évek közepéről. Talán Montoya három és félszer lekörözte volna Sebet Malajziában! De az emberek ezt nem nézik. A múltban a maláj pálya utolsó szakaszában elég tökösnek kellett lenned, és számított, mennyire vagy fitt. Most meg csak óvják a gumikat” – kritizálta az ausztrál a mai versenygépek tempóját.

Amiben Schumacher is csalódott visszatérése után

Webber úgy véli, jelenleg nincs meg az ideális egyensúly a Forma–1 show-jellege és sportjellege között – és ez a versenyzőknek sem tetszik. Az ausztrál a 2006-os első visszavonulása után 2010-ben visszatérő Michael Schumacher példáját hozta fel, aki szerinte az utolsó három évben már nem élvezte annyira az F1-et, mint korábban. „Kár, hogy nem képesek megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Az elmúlt öt évből a legjobb dolog, amit tettek, talán a szikrázás volt. A mai versenyzők jóval felkészültebbek, jobb visszajelzéseket kellene kapniuk, nagyobb erőpróbával kellene szembeállítani őket. Nem gondolnám, hogy a teniszben Roger Federer szeretné, hogy lejjebb engedjék a hálót. A versenyzőknek ingerekre van szükségük. Én nem gondolom, hogy voltam olyan tehetséges, mint sokan, akik ellen versenyeztem, és ez az oka annak, hogy olyan eredményeket értem csak el, amilyeneket. De a tehetségesebb fickók sem voltak elégedettek. Michael (Schumacher) nagyot csalódott, amikor visszatért. Igen, már nem volt a csúcson, de egyértelmű volt, hogy csalódott, mert a versenyzés már nem volt olyan, mint korábban” – vélekedett Webber.

A Red Bull korábbi versenyzője a sportág bírálatával azonban nem az új technológiát kritizálja. Webber hangsúlyozta, ezen a téren talán éppen az okozza a legnagyobb problémát, hogy az F1 döntéshozói mindent a nyilvánosság előtt intéznek, s a szurkolók „szeme láttára” folytatják le vitáikat is. „Úgy tűnik, mindenkinek tudnia kell arról, mit csinálunk a technikai és sportszabályzattal. Miért nem mennek csak úgy maguktól a dolgok? Semmi szükség arra, hogy kiteregessük a szennyest mindenki előtt. Sok ember, akivel beszélek, nem érti, mi a DRS, mi az a lágy és szuperlágy, úgy érzik, nem elég annyi, hogy bekapcsolják tévét és máris értik, mi történik ott.”

„Kit érdekel ez a sok átláthatatlan változás, akár a szabályokról, akár a büntetésekről vagy a módosító pontokról van szó? Amikor része vagy a sportágnak, azt gondolod róluk, hogy fontosak. De amikor már kívülről szemléled, kellemetlenül érzed magad, mert az emberek csak jó autóversenyre vágynak, melyben a legjobb versenyzők harcolnak egymással.”

Michael Schumacher és Fernando Alonso a 2012-es Amerikai Nagydíjon (Fotó: Photo4 / XPB Images)

A semmihez sem fogható élmény hiánya

Webber azonban nem csak kritizál, elképzelése is van arról, milyennek kellene lennie a királykategóriának. „A Forma–1-nek tizenöt másodperccel gyorsabbnak kéne lennie körönként minden más kategóriánál, a versenyzőknek és a nézőknek pedig olyan érzést kell nyújtania, amihez foghatót sehol nem kapnak. Magával kell ragadjon. De jelenleg legalább két olyan kategóriát tudok, amely két másodpercen belül van az F1-hez képest a versenyen. Ha rendeznénk egy versenyt az F1-es és a WEC-autók között, szerintem pontot tudnánk szerezni – úgy is, hogy 250 kilogrammal nehezebbek vagyunk! Az F1-nek az autósport csúcsának kell lennie. Mérnöki és technikai oldalon az is. De ami azt illeti, a versenyzőknek mennyire kell feszegetniük a határt a verseny két órája alatt, mindez már megkérdőjelezhető.”

„A jelenlegi versenyzők frusztráltak, többre vágynak ennél. Tudom, hogy így van. Nem mondom azt, hogy mindent vissza kéne csinálni, mert a kétezres évek közepén is voltak unalmas futamok. De adott a kérdés: miért is üresek a lelátók és miért voltak tele akkoriban? Mert a szurkolók olyasvalamit láttak, amit soha előtte. Én szeretném, ha ez a sportág újra rendkívüli lenne.”

„Nem kampányolok a WEC mellett vagy ellen, igyekszem reális véleményt alkotni. De ha megnézzük a silverstone-i versenyt (a WEC első futama), remek futam volt. Viszont az emberek nem fognak leülni és hat órán át nézni ezt, vagy legalábbis követni a nagy részét – ez a sport már csak ilyen. Sokan viszont megnézték (Andy) Murray és (Novak) Djokovics négyórás meccsét az Australian Openen, mert akkor ennek súlya volt, és tudták, hogy mindketten a határokat feszegetik. Ilyennek kellene lennie a Forma–1-nek is: a határokat feszegető emberekről kell szólnia. Vissza kell dugni a füldugókat is! Szükség van erre, már a pályától öt kilométerre is hallanod kell, ha érkezik egy autó!”

Vadászpilóták az utasszállítón…

Webber végül ismét kiemelte, túlságosan könnyű ma az F1-ben versenyezni, amit szerinte legjobban a 17 esztendős Max Verstappen remek debütálása igazol. „Nem is kérdés, hogy Verstappen tehetséges. De hogy már pár verseny után elért az autó teljesítőképességének határáig… Az F1-nek nem ilyennek kellene lennie. Az F1-es autóknak nagyobb tiszteletet kell parancsolniuk. Amikor visszavonultam az F1-ből, azt mondtam valakinek a mostani kocsikról: »Lényegében olyan, mintha F18-asok vezetésére képeztek volna ki minket, de csak utasszállítókkal repülhetünk.« Ha bárkit megkérdezünk azok közül, akik az én időmben kezdték, mindannyian úgy éreztük az első F1-es tesztünkön, hogy nem biztos, hogy képesek vagyunk erre. Ilyennek kell lennie, és ez mozgatja meg a szurkolókat. De persze mindenre én sem tudom a választ” – zárta gondolatát Webber.