Fernando Alonso, Eric Boullier és Jenson Button (Fotó: Batchelor / XPB Images)Az F1 történetében mindössze öt versenyző jutott ilyen magasságokba. A 250-es határt Rubens Barrichello (323), Michael Schumacher (307), Jenson Button (280), Riccardo Patrese (256) és Jarno Trulli (252) lépte át. Hozzájuk csatlakozik most Fernando Alonso, akinek ugyan a rajtokat tekintve a mostani még csak a 248. futama lesz (2001-ben Belgiumban, 2005-ben az Egyesült Államokban nem rajtolt el a versenyen), a hétvégéket tekintve viszont már valóban elérte a 250-es számot. Ez alkalomból egy kis visszatekintésre is alkalmat kerített.
A kezdetekről
„Emlékszem, eléggé feszült voltam, mert úgy éreztem, mindenki engem figyel, nemcsak a szakmabeliek, de mindenki, aki otthon volt: a család, a barátok. És aggódtam: vajon elég jó leszek ahhoz, hogy az F1-ben maradjak?”
Fernando Alonso és első csapattársa, Tarso Marques a Minardinál (Fotó: XPB)A legemlékezetesebb versenyekről
„Ami a leginkább elégedettséggel töltött el? Dél-Korea, 2010, Malajzia, 2012 – ezek azért, mert nagyon nehéz körülmények között nyertem: az előbbinél az eső, majd az utolsó körökben a sötétedés miatt; a másodiknál pedig mert folyton változott a pálya állapota, előbb száraz volt, majd nedves, aztán ismét száraz. De szívesen gondolok vissza a 2005-ös és 2006-os interlagosi futamra is, mert ott nyertem bajnokságot a Renault-val. Aztán ott van a listán még a három spanyolországi győzelmem, kettő Barcelonában (2006 és 2013), egy pedig Valenciában (2012).”
A futamok, amikre legkevésbé emlékszik jó szívvel
„Fudzsi, 2007. Nehéz hétvége volt, nehéz verseny, hiszen esőben kezdődött, így újra kellett indulnom, de hibát követtem el, és ütköztem. És ha belegondolok, hogy ezután egyetlen ponttal buktam el a bajnoki címet… Hogy kitörölném-e a 2008-as szingapúri futamot? Nem, mert semmit sem tudtam a történtekről (Nelson Piquet szándékosan csapta falnak az autóját, hogy helyzetbe hozza őt), és a Renault amúgy is versenyképes volt azon a hétvégén. Az a siker nem a véletlenen múlt, hiszen két héttel később Japánban is nyertünk. Ezenkívül a 2014-es szuzukai versenyt törölném még ki Jules Bianchi tragédiája miatt.”
Fudzsiban, 2007-ben (Fotó: XPB)A Ferrarinál töltött, bajnoki elsőség nélkül záruló öt évről
„Büszke vagyok arra, amit Maranellóban elértem. Egy legendás csapatnál versenyezhettem, ezzel pedig valóra vált az álmom. Nem nyertem világbajnokságot, de háromszor második lettem. Két éve jól kezdtünk, nyertünk két versenyt is öt futam alatt, de aztán változtak a gumik, problémáink voltak, és már nem voltunk annyira jók. De álltuk a sarat a Red Bull ellen, amely rendkívül jó volt – én ezt amolyan csodaként értékelem. Azt mondják, az idei remek szezon a Ferrari számára, és valóban az elmúlt években ez a legjobb évük – de még így is csak harmadik helyekért csatázhatnak.”
A legkeményebb csapattársról
„Lewis Hamilton volt az. Előtte mindig én voltam a gyorsabb a csapataimnál, 2007-ben ellene viszont már nem így volt, hiszen ugyanannyi pontot szereztünk. És hogy kivel jöttem ki a legjobban? Giancarlo Fisichellával. Együtt edzettünk, együtt nyaraltunk Briatorénál. És még most is jóban vagyunk.”
A legjobb autójáról
„A legjobb autó, amit vezettem, a Renault volt, amellyel két bajnoki címet nyertem, de a 2007-es McLaren is nagyon jó volt, de a Ferrari abban az évben talán kicsit jobb volt.”
A 2005-ös Brazil Nagydíjon a Renault-val (Fotó:xpb.cc)A visszavonulásról, az F1 utáni életről
„Folytatom, ameddig élvezem. Mihelyst úgy érzed, ez már nincs meg, jobb, ha abbahagyod, és élvezed inkább az életed. Jelenleg az F1 után a WEC a legjobb sorozat. Az ottani autók vonzóak, minden a puszta versenyzésről szól.”