Musorujsag
Élő Eredmények

Még mindig bosszantják a bronzok a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győzőt - Interjú a párbajtőr Paganinijével

Kossuth Rádió/hirado.hu
A véletlen műve, hogy vívni kezdett. Kezdetben minden versenyről lemaradt, de egy pillanat alatt minden megváltozott. A magyar párbajtőrvívás legeredményesebbje, de álmában még most is kísérti, hogy lehetett volna több arany is. Ahogy mondta, mindez csak egy "paraszthajszálon" múlt.

Vasárnap töltötte be 75. életévét a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző, a magyar párbajtőrvívás legeredményesebb alakja, a Nemzet Sportolója.

„Bejött valaki a terembe és megkérdezte, nem akarunk-e vívni…”

Tizenöt évesen, 1955-ben kezdett el vívni, ahogy mondta, a véletlen műve, hogy ezzel a sporttal kezdett el foglalkozni. „A családom gyakorlatilag nem is tudott róla. Másodikos gimnazista voltam, amikor egy fiatalember bejött az osztályba és megkérdezte, hogy nem szeretnénk-e eljárni vívni. Páran az osztályból úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. A Práter utcai iskolába jártunk át, ahol Róna Ármin vívómester tartotta a vívó tanfolyamot” – mesélte a Kossuth Rádióban Kulcsár Győző.

A teljes interjúért kattintson a lejátszóra!

Amikor véget ért a tanfolyam, Ármin bácsi meghívására átment négy társával együtt az Újpest Dózsába. „Akkor már volt tőrünk, kaptunk valami rozsdás vasakat, elhasznált fejvédőket, de tudtunk egymással vívni” – mesélte. A Dózsa szakosztálya 1956-ban szétesett, a nagyok azonban átvitték magukkal Kulcsár Győzőt a Vasasba. „Ott találkoztam Vass Imrével, az „Atyával”. Ő volt az első igazi vívómesterem és az utolsó is. Vele kezdtem és vele dolgoztam, amíg meg nem halt. Amikor edző lettem, akkor is az ő instrukciói alapján végeztem a dolgomat”.

Kulcsár Győző - MTI Fotó: Illyés Tibor Kulcsár Győző – MTI Fotó: Illyés Tibor

„Egy szerencsétlen flótásnak éreztem magam, nem tehetségesnek”

„Nem éreztem azt, hogy tehetséges vagyok, inkább egy szerencsétlen flótásnak gondoltam magam, aki mindig minden versenyről lemaradt. Az „Atya” azonban valamit látott bennem, mert egy percig nem hagyott békén. Szigorú, nyakas ember volt, nála nem volt pardon” – emlékezett vissza a sportoló.

A fordulópontot az 1962-es magyar bajnokság hozta meg, amikor bekerült a döntőbe, és ahogy mesélte, az első asszó után azt érezte, hogy valami megváltozott. „Ami korábban izzadságszagú volt, ott letisztult egy pillanat alatt. Azt a magyar bajnokságot megnyertem és standard válogatott lettem. Onnantól minden egyszerűbb volt”.

Kulcsár Győző edzés közben a Vasas vívótermében 2012-ben. MTI Fotó: Czimbal Gyula

1964-ben Tokióban szerezte meg első olimpiai aranyérmét csapatban. Négy évre rá Mexikóvárosban is a győztes csapat tagja volt, ráadásul megnyerte az egyéni számot. 1972-ben Münchenben is hozta a már szinte kötelező aranyat csapatban, a bajor fővárosban, majd az 1976-os montreali ötkarikás játékokon egyéniben bronzérmes lett.

A mexikói olimpia volt a csúcs

„Egy olimpián két aranyat nyerni se előtte, se utána nem sikerült” – mondta, de hozzátette, hogy „két nyavalyás bronzérmem” is összejött még, de azokat utálja, nem is tudja, hogy hol vannak, nem is nézi őket soha.

Kulcsár Győző arról is mesélt, hogy van mire visszaemlékeznie, de borzasztó nagy hiányérzete van. „Mindig arra gondolok, hogy mit rontottam el. Izzadságban fekve arra ébredek, hogy miért csak bronzérmet szereztem, arra gondolok, hogy mit rontottam el. Egy paraszthajszálon múlt” – mesélte a Nemzet Sportolója.

Kulcsár Győző – MTI Fotó: Czimbal Gyula

A klasszikus párbajtőrvívás képviselőjeként kifinomult pengevezetés, kiváló védekezés és eredményes riposztkészség jellemezte vívását. Csaknem két évtizeden át volt az akkori idők világelső magyar párbajtőr-válogatottjának kiemelkedő egyénisége, a sportújságírók a párbajtőr Paganinijeként emlegették. Közismert bohémsága sohasem ment a vívás rovására, a páston mindig lehetett számítani rá.

1968-ban hőerőgépészi diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, és tizenöt évig a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. Visszavonulását követően, 1979-ben egy évig főtitkárként irányította a Magyar Vívó Szövetséget, majd nyolc éven keresztül a válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett.

Kulcsár Győző az 1972-es müncheni olimpia előtt – MTI Fotó: Kovács Gyula

„Nagy csatákat vívtam Olaszországban”

1988-ban Olaszországba költözött, az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett, tanítványai közül olimpiai és világbajnok is kikerült. „Olaszországban nagy csatákat kellett vívnom, hogy rend és fegyelem legyen” – emlékezett vissza. Olaszországból 2001-ben tért haza. Lánya, veje és unokái most is kint élnek.

Miután hazajött, bekapcsolódott a Honvéd-Human Rent vívószakosztályának munkájába, majd 2008-ban a Vasashoz került. A Honvéd edzőjeként fontos szerepe volt Nagy Tímea második olimpiai bajnoki címének megszerzésében. „Mikor Titi odajött hozzám, akkor mondtam neki, hogy ezt nem úgy kellene csinálni, mint mester és tanítványa, hanem úgy, hogy két olimpiai bajnok összerakja, amit tud, hátha kijön belőle egy harmadik. Jó volt vele dolgozni, nagyon munkabíró volt” – emlékezett vissza a Nagy Tímeával való munkájára.

Kulcsár Győző és Nagy Tímea – MTI Fotó: Földi Imre

Kulcsár még ma is aktív. „Meg vagyok győződve arról, hogy amíg fizikailag bírom, addig csinálni kell, mert könnyen leépül az ember. Itt is fáj, ott is fáj, mert a 75 év, az 75 év, de még működök” – mondta. Hozzátette: „a tanítványaimat, amíg tudom, piszkálom. Amit tudok, azt hozzáteszem, ugyanakkor elvárom, hogy ők is hozzátegyék a magukét”.

„Magyar is maradok, amíg fel tudom emelni a kezem”

„A világ sok sarkán ismernek, talán még szeretnek is, de magyarnak születtem, magyar vagyok és szerintem magyar is maradok, amíg fel tudom emelni a kezem” – mondta a Nemzet Sportolója az Arcvonásokban.

További tartalmak