Híradó - Több mint internet!

Minden más > Lapát 

A felkészülésen nem változtattunk, mindössze tettem egy „beismerő vallomást”: nem vagyok gép

Vajda Attila fontos esztendő előtt áll. Olyan idény előtt, amelyben nem biztos, hogy látványos sikereket él meg, ám a londoni olimpia szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír majd.

- Megkezdte már a visszaszámlálást?
- Mire gondol pontosan?

- Február végén Horvátországba utazik a Vécsi csoport, gondolom, már alig várja, hogy lapátot fogjon.
- Ez így igaz – mondja a Pekingben C-1 1000 méteren olimpiai bajnok kenus, Vajda Attila. – Nem vagyok a téli felkészülés nagy híve, sőt számomra ezek kínkeserves hetek, hónapok. Ezen a télen ráadásul a betegségek sem kerültek el, volt, hogy hetekre kidőltem a sorból, de most már látom a fényt az alagút végén. Hamarosan indulunk Rogotinba, ahol minden tökéletes ahhoz, hogy sikeres legyen a tavaszi felkészülésünk. És most nem luxuskörülményekre kell gondolni. Egyszerű házban leszünk a folyóparton, ám a Neretva torkolata, változatos, ugyanakkor szélvédett vizet biztosít számunkra a felkészüléshez.

- Az elmúlt évek során mindig azzal a kérdéssel fordultunk önhöz az idény elején, hogy az 500 vagy az 1000 méterre helyezi-e a nagyobb hangsúlyt a felkészülésben és a versenyeken. Most, hogy az 500 lekerült az olimpiai programról, átnyergel a kétszáz méterre?
- Nagy ugrás lenne, de véleményem szerint nem lehetetlen. Mégis azt mondom, hogy én elsősorban a váltó miatt vállalom a kétszázat. Csapattársam, Horváth Gábor minden tekintetben a sprinttávra termett, ráadásul az elmúlt évek során megérett erre a feladatra, szóval nem egyszerű vele felvenni a versenyt. A válogatón, ha a legjobb három között zárok, akkor bekerülök a váltócsapatba és ott is fontos szerep vár rám. Azt nem állítom, hogy az ötszáz méter miatt nincs hiányérzetem, hiszen az elmúlt években igenis építettem, fejlesztettem magamban ezt a távot. És bár minden bizonnyal nem lesz annyira hangsúlyos, mint az elmúlt években volt, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon azért rajthoz állok majd ötszázon is. De a fő számom most már egyértelműen az ezer méter maradt.

- A dartmouth-i világbajnokság tapasztalataival a zsebében miként fut neki az idei esztendőnek?
- A felkészülésen nem változtattunk, mindössze tettem egy „beismerő vallomást”: nem vagyok gép. Nem tudok mindig és mindig a topon lenni, kár, hogy a mélypontot a világbajnokságon éltem át. Az előttem álló esztendő nagyon fontos lesz az életemben. A londoni olimpiát és a kvalifikációs világbajnokságot megalapozó évről beszélünk ugyanis, amelyben lehet, hogy nem lesznek látványos eredményeim, de a munka szempontjából rendkívüli jelentősséggel bír majd. Dartmouth-ra visszatérve pedig azt mondom: inkább ne nyerjek több világbajnokságot, de a londoni arany az enyém legyen!