Fülest kapott a WADA - Újravizsgálják a torinói olimpia mintáit
2010. május 10. 15:35
A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség új információk birtokába jutott, s erről már tájékoztatta is a NOB-ot
Oldal nyomtatása
Szövegméret növelése
Szövegméret csökkentése
Kimondottan a vérdopping újabb változatára, a CERA-ra "hegyezve" újraelemzik a 2006-os torinói téli olimpián levett mintákat.
A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség nem titkolta, hogy új információk birtokába jutott, s erről már tájékoztatta is a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, ezért lesz ismételt analízis.
Tavaly a NOB a 2008-as pekingi nyári játékok mintái közül többet újravizsgáltatott, ennek nyomán öten akadtak fenn CERA-val. A sportolóktól levett mintákat nyolc évig őrzik, és szükség esetén a vért, illetve a vizeletet az újonnan kifejlesztett módszerekkel is analizálják.
A CERA - az eritropoetin (EPO) legújabb, harmadik generációs változata - elődeinél lassabban bomlik le, azaz tovább fejti ki hatását. Az eredetileg vérszegénységben szenvedő vesebetegeknek kifejlesztett készítményt - melynek neve a Continuous Erythropoietin Receptor Activator rövidítése - 2007 júliusában hozták forgalomba az Európai Unióban. Mellékhatása lehet többek között magas vérnyomás, fejfájás, de szélsőséges esetekben az agysejteket is pusztíthatja.
Doppingszerként abban különbözik elődjétől, hogy heti egy-két kezelés helyett elég kettő-négy hetente befecskendezni a versenyzőknek, mivel egy hordozóanyaghoz kötődik, és a nagy molekulákat kevésbé gyorsan dolgozza fel a szervezet. A CERA a hagyományos EPO-teszt egy finomított változatával mutatható ki, melynek kifejlesztésében a gyógyszert előállító cég is közreműködött. A kereskedelmi forgalomban Mircera néven kapható termék dobozán külön figyelmeztetés olvasható, mely szerint ha egészséges ember sokáig használja, életveszélyes koszorúér-problémák léphetnek fel. Az EPO olyan hormon, amely elősegíti a vörösvértestek termelődését. Használatával a sportoló izomzata több oxigénhez jut. Az első generációnál még változatlan formában alkalmazták, a másodikban néhány alkotórészét kicserélték, a harmadikban pedig egy hordozóanyaghoz kötötték.